Az emlékművet a Magyar Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulója alkalmából, 2006 október 23-án avatták fel az egykori Felvonulási téren (ma 56-osok tere).

Az emlékmű a Városliget határán helyezkedik el. A liget felőli oldala egy, a korabeli utcákat felidéző tér, az „emlékezés tere”, amely alkalmat ad a személyes, elmélyült emlékezésre. Innen emelkednek ki a rusztikusan rozsdás, embermagasságú vasoszlopok, amelyek közé a mű harmadáig be lehet lépni. Így a néző részévé válhat az oszlopok által jelzett közösségnek, megkeresheti önmagában azt a lehetőséget, amely 56-ban átlagembereket hősiességre késztetett, s amely emberi természetünknek ma is része. Az emlékmű tervezésének kiindulópontjai azok a közismert fotók voltak, amelyek az 1956. október 23-án a Műegyetemtől a Bem szoborhoz tartó egyetemistákat ábrázolják. Az egymásba karoló, egymásban megbízó embereket, a közösség erejét jelképezi az ékhez hasonló forma.

Ahogyan a vasoszlopok tömeggé sűrűsödnek és egységbe olvadnak, úgy magasodnak, fényesednek és válnak kifent élű kemény nemesacél ék tömbbé, amely felhasítja a Felvonulási teret (a mű részére megtartott szakaszát), megjelenítve ezáltal a sztálinista diktatúrát megdöntő forradalom erejét, valamint megidézve a Sztálin-szobor ledöntésének e helyszínen lejátszódó ikonikus eseményét.

Az emlékmű annak a kivételes pillanatnak állít emléket, amikor egy országnyi ember lépte túl saját korlátait, hogy egy egységet alkotva álljon ki a szabadság eszméje mellett.

Nem illusztrálni, hanem átélhetővé kívánja tenni a történelmi eseményt, hogy így az emlékezés a jelenre is hatással lehessen.